Önkéntes elállás és tevékeny megbánás a bolgár büntetőjogban

Kulcsszavak: önkéntes elállás; tevékeny megbánás; előkészület; kísérlet; bűncselekményben való részvétel; a sérelem jóvátétele; büntetés alóli mentesülés.

1. A bűncselekménytől elállás és utólagos magatartás eltérő jogintézmény

A büntetőjog ösztönzi a bűnös következmények megelőzését és érintett érdekek helyreállítását, de nem tulajdonít minden későbbi jó tettnek ugyanazon hatást. A befejezéstől elállás, eredmény megakadályozása, elvett tárgy visszaadása és megbánás kifejezése ténybelileg és jogilag eltérő cselekvés.

Önkéntes elállás előkészülethez, kísérlethez és egyes részvételi formákhoz kapcsolódva szabályozott. A tevékeny megbánásnak nevezett magatartás különféle megjelenésű: külön büntetésmentesítési alap, enyhébb minősítési alap vagy büntetéskiszabási körülmény. Nincs általános rendelkezés, amely szerint beismerés vagy kártérítés minden bűncselekményt eltüntet. ^[1]

Az alapállítás szerint három kérdés határozza meg a hatást: a bűncselekmény elért stádiuma, az elkövető pontos tette és a törvény ahhoz kapcsolt következménye. Lelki megbánás nem helyettesíti az elvárt tettet, és előnyös kimenetel nem állapít meg automatikusan önkéntességet.

2. Elállás előkészületnél

Előkészület a szándékolt bűncselekmény feltételeinek végrehajtás előtti megteremtése. Csak kifejezett törvényi esetben büntethető. A Büntető Törvénykönyv 17. cikkének (3) bekezdése büntetésmentesítést biztosít, ha az érintett saját elhatározásából eláll az elkövetéstől. Elállás tárgyalása előtt büntethető előkészületet kell megállapítani, nem puszta szándékot vagy kétértelmű hétköznapi tettet. ^[1]

Az elállásnak valósnak kell lennie, nem kényelmesebb pillanatra halasztásnak. Egy eszköz eladása és másik szerzése vagy ideiglenes leállás a lebukási kockázat enyhüléséig nem értékelhető elszigetelten végleges lemondásként. Az számít, hogy az érintett elállt-e az adott szándékolt bűncselekménytől.

Az előkészület önkéntes elállás miatti büntetlensége nem zárja ki a már befejezett más bűncselekményért felelősséget. Ha az előkészületi tevékenység önállóan megvalósít ilyet, a 19. cikk elve alkalmazandó. A törvény a tervezett támadástól elállást ösztönzi; nem ad általános amnesztiát előzményeire. ^[1]

3. Befejezetlen és befejezett kísérlet

Befejezetlen kísérletnél az elkövető nem teljesítette az egész elkövetési magatartást. Önkéntes elállás ilyenkor saját elhatározású végleges leállás lehet. Befejezett kísérletnél a végrehajtás megtörtént, de az eredmény még nem. A puszta abbahagyás nem elegendő: a következményeket meg kell akadályozni. E különbség a 18. cikkből következik. ^[1]

A kísérlet állapotát nem kizárólag az érintett „mindent megtettem” állítása határozza meg. Meg kell állapítani a tényállás szerkezetét, ténylegesen végzett tettet és okozati folyamat alakulását. Az elkövető befejezési lehetőségre vonatkozó tudata is számít a saját elhatározású elállás értékelésekor.

Megelőzés harmadik személy bevonásával is elérhető, ha az elkövető magatartása valóban hozzájárul a következmények megállításához. Nem kell minden technikai mentési tettet személyesen elvégeznie. De kifejezett segítő szándék tényleges megelőzés nélkül befejezett kísérletnél nem egyenértékű a 18. cikk (3) bekezdésének alapjával.

Ha az eredményt az elkövetőtől függetlenül más beavatkozása vagy véletlen akadályozza meg, a hasznos erőfeszítést el kell különíteni a törvényi megelőzéskövetelménytől. Sikertelen erőfeszítés számíthat büntetésnél, de nem tüntethető fel automatikusan sikeres önkéntes elállásként.

4. Saját elhatározás és külső akadályok

Önkéntesség nem feltétlenül erkölcsi megbánás. A törvény saját elhatározású cselekvést használ ismérvként, nem erkölcsi átalakulást. Jövőbeli büntetéstől félelem, együttérzés, változó személyes érdek vagy következmények felismerése körülményfüggően eltérő jelentőségű lehet. Az fontos, hogy az érintett lemond-e a bűncselekményről a befejezést lehetségesnek érzékelve, vagy felismert, azt lehetetlenné tevő akadály miatt áll meg. ^[1]

E különbség mechanikus pszichológiai teszttel nem oldható meg. Más személy megjelenése egyik esetben leküzdhetetlen akadály, máskor önálló újragondolás alkalma lehet, miközben a folytatás lehetséges. Konkrét tényeket, az elkövető észlelését és a megállás okát kell megállapítani.

Ideiglenes várakozás, kudarc utáni menekülés és az eszközök kimerülésekor leállás nem elállás. A vád azonban nem vélelmezhet egyszerűen külső kényszert azért, mert nem hisz az állított megbánásnak. Az önkéntességet bizonyítékból értékelik, nem általános személyjellemzésből.

5. Felbujtó vagy bűnsegéd visszalépése

A 22. cikk önálló feltételeket ír elő felbujtó vagy bűnsegéd büntetésmentesítéséhez: saját elhatározású visszalépés és a tett vagy bűnös következményei megakadályozása. Puszta kijelentés, hogy már nem helyeslik a közös vállalkozást, nem elegendő. Már átadott eszköz, információ vagy segítség formális eltávolodás után is működhet. ^[1]

Ezért vizsgálni kell, semlegesítették-e a segítséget és miként hatott az érintett a megelőzésre. Az egyszerű „visszalépek” üzenet nélkülözheti a szükséges hatást, míg végrehajtást megállító időben tett lépés döntő lehet. A válasz a tényleges hatástól, nem az értesítés formájától függ.

E külön szabályok nem alkalmazhatók megkülönböztetés nélkül minden társtettesre. Közvetlen résztvevőnél saját hozzájárulását, közös végrehajtási stádiumot és a kísérleti elállás alkalmazhatóságát kell vizsgálni. Helyszín elhagyása nem törli a már végrehajtott részt.

6. Bírósági útmutatás: elállás nem azonos kudarccal

A Legfelsőbb Semmítőszék a 325/2017. számú büntetőügyben hozott, 2017. június 2-i 152. számú ítélete a vesztegetési előny adásának befejezett kísérletét elhatárolja az önkéntes elállástól. Az ügyben a hivatalos személy megtagadta az előnyt és lépéseket tett a leleplezésre; a vádlott nem tett pozitív lépést a következmények megelőzésére. A bíróság nem alkalmazta a 18. cikk (3) bekezdését. ^[2]

A megállapítás az „adás” konkrét végrehajtási formáját érinti. Nem vihető át minden vesztegetési ajánlatra vagy ígéretre, amelyek külön törvényi formák. A tágabb tanulság, hogy a címzett vagy hatóság által okozott kudarc nem válik önkéntes elállássá pusztán attól, hogy az elkövető nem folytatja.

7. A tevékeny megbánásnak nincs egységes joghatása

A „tevékeny megbánás” hasznos leírás sérelemkorlátozó, érdekhelyreállító vagy igazságszolgáltatást segítő magatartásra. Nem általános önálló jogintézmény, amely minden bűncselekménynél azonos következményekkel jár. A jogi elemzésnek a konkrét rendelkezést és az elvárt magatartást kell azonosítania.

Ellopott vagyon visszaadása vagy pótlása esetén a 197. cikk az ott meghatározott helyzetekben és adott időhatáron belül csökkentett büntetést ír elő. A lopás általánosan nem tűnik el. A releváns határ az elsőfokú bírósági bizonyítás lezárása, nem bármilyen önkényesen későbbi fizetés. Egyes sikkasztási formáknál hasonló külön szabályok léteznek. ^[1]

Ezen objektív feltételek nem helyettesíthetők annak pszichológiai értékelésével, hogy az elkövető „őszintén” megbánta-e. Ha a törvény a helyreállítást értékeli, terjedelmét, idejét és adott bűncselekményhez való viszonyát ellenőrizni kell. Az elkövető személyes magatartása külön értékelhető büntetéskiszabáskor.

A 292. cikk más modellt mutat: meghatározott feltételekkel hamis vallomás, szakvélemény vagy fordítás visszavonása megszünteti a büntethetőséget. Időbeli korlátok lényegesek, ideértve a döntés jogerejére és az elkövető elleni büntetőeljárás megkezdésére vonatkozó követelményeket. Nem minden késői valótlanságelismerés tartozik ide. ^[1]

8. Sérülés utáni segítség és szokásos enyhítő magatartás

Sérülés okozása utáni segítségen alapuló enyhébb bűncselekményeket el kell különíteni önkéntes elállástól. Nincs gondatlan sérelemokozási „kísérlettől elállás”, mert a kísérlet szándékos bűncselekményt feltételez. A segítség történhet a sérelmes tett után, de a végső eredmény előtt, és külön szabály alapján számíthat az okozás eltüntetése nélkül. ^[1]

Külön rendelkezés nélkül beismerés, együttműködés, kártérítés és sértetthez való viszony az 54. cikk, illetve további feltételekkel az 55. cikk szerint értékelhető. Nem zárják ki automatikusan a felelősséget és nem tesznek minden bűncselekményt csekély súlyúvá. A 78a. cikknek is saját törvényi előfeltételei vannak. ^[1]

Kifejezett megbánás és tényleges helyreállító tett nem kaphat indokolás nélkül azonos ténybeli súlyt. Másfelől a védelem joga és vád vitatása önmagában nem kezelhető súlyosító magatartásként. Beismerés hiánya nem jelent további bűnösséget.

9. Bizonyítási modell és hipotetikus eset

Elemzési példa: szándékos támadás megkezdése után az elkövető gyorsan jelzi a veszélyt és eredményt megelőző módon segít. A valódi stádiumot, önkéntes motivációt és intézkedések okozati szerepét meg kell állapítani. Ha a törvényi tényállás szerint a bűncselekmény már befejezett, ugyanezen magatartás utólagos segítségi szabályok, nem visszamenőleges elállás szerint értékelendő.

Pontos kronológia és az elkövető magatartásának független harmadik fél beavatkozásától elhatárolása szükséges. Hívások, üzenetek, felvételek, orvosi iratok és vallomások tisztázhatják a döntés idejét és hatását. Sem erkölcsi benyomás, sem a végeredmény önmagában nem elegendő.

A Büntetőeljárási Törvénykönyv terhelő és mentő körülmények vizsgálatát egyaránt megköveteli. Valóban alátámasztott önkéntes elállás konkrét bírói választ kíván, nem általános állítást, hogy „a magatartás társadalomra veszélyes”. A kezdeti bűnös tett és későbbi megelőzés különbsége pontosan a törvényi ösztönzés tárgya. ^[3]

10. Következtetés

Önkéntes elállás törvényi feltételekkel egy még be nem fejezett bűncselekmény megállítására vagy megelőzésére vonatkozik. A tevékeny megbánás különböző későbbi magatartások gyűjtőfogalma, konkrét szabálytól függő hatással. Összekeverésük indokolatlan mentesítést vagy kötelező kedvezőbb rendelkezés alkalmazásának elmulasztását eredményezi.

A döntő sorrend: stádium, önkéntes motiváció, tényleges tett, elért megelőző vagy helyreállító hatás és a konkrét törvényi alap. A büntetőjog nem pusztán a bűncselekmény utáni szavakat, hanem jogilag jelentős magatartást és bizonyított következményeit értékeli.

A tanulmány a jogelmélet és gyakorlat általános tárgyalása. Konkrét ügyben figyelembe kell venni a releváns időpontban alkalmazandó jogot és a Büntető törvénykönyv 2. cikkét. A hipotetikus példák kizárólag jogi elemzést szolgálnak, nem tényleges ügyeket írnak le.