Végszükség és megengedett kockázat: kapcsolat és elhatárolás

Kulcsszavak: végszükség; igazolt gazdasági kockázat; a Büntető Törvénykönyv 13. cikke; 13a. cikk; társadalomra veszélyesség; szubszidiaritás; szakmai kockázat.

1. Két alap eltérő törvényi indokkal

A végszükség és az igazolt gazdasági kockázat közös kérdést vet fel: mikor nem teszi a sérelem okozása társadalomra veszélyessé a magatartást azért, mert a jog által igazoltnak tekintett feltételek között történik? A közös kérdés nem jelent közös szabályozást. A 13. és 13a. cikk eltérő követelményei nem kombinálhatók szelektíven egy adott védelmi érv érdekében. ^[1]

A terminológia számít. A „megengedett kockázat” tágabb elméleti problémát jelölhet, de a 13a. cikk kifejezetten igazolt gazdasági kockázatot szabályoz. Nem általános felhatalmazás minden, lehetséges sérelemmel járó orvosi, sport-, tudományos vagy egyéb szakmai tevékenységre. Az alkalmazhatóság a szabályozás tárgyától és minden kifejezett feltételtől függ.

Az elemzés szerint a végszükség a kisebb sérelem elkerülhetetlenségén alapul közvetlen veszély megszüntetéséhez, míg az igazolt gazdasági kockázat törvényileg elismert cél érdekében, különös korlátok mellett előzetesen igazolt kockázatvállaláson. Mindkettő kizárja a társadalomra veszélyességet, de eltérő úton jut erre az eredményre.

2. Közvetlen veszély végszükségnél

A 13. cikk tényleges és közvetlen veszélyt követel az ott meghatározott érdekekre. Jövőbeli veszteség elvont lehetősége, üzleti kényelmetlenség vagy általános félelem nem elegendő. Konkrét, fejlődő és mentési beavatkozást igénylő folyamatot kell megállapítani. A veszély eredhet természeti eseményből, műszaki hibából, emberi magatartásból vagy más ténybeli forrásból. ^[1]

A közvetlenség nem jelenti, hogy a sérelemnek már be kellett következnie. Valóban fenyegetőnek kell lennie, és a beavatkozásnak a jelenlegi veszélyre kell irányulnia. Másfelől, ha a veszély végleg elmúlt, a későbbi sérelem nem igazolt pusztán azért, mert ugyanazon általános eseményhez tartozik.

Ha az érintett tévesen hiszi, hogy veszély áll fenn, a kérdés a ténybeli tévedés és bűnösség körébe kerül. Nem létező veszély nem nyilvánítható objektív végszükségnek a 14. cikk szerinti elemzés elkerülése érdekében. A tényleges helyzetet és az elkövető tudattartalmát meg kell különböztetni. ^[1]

3. Alternatív mentési eszközök és a sérelmek viszonya

A végszükség szubszidiárius: a veszély más módon nem lehetett elhárítható. A vizsgálat a valóban elérhető és kellően hatékony eszközökre vonatkozik, nem egy csak utólag felismert képzelt megoldásra. Az idő, erőforrások és tényleges beavatkozási lehetőség az értékelés részei. ^[1]

Nem elegendő, hogy a választott módszer volt a leggyorsabb vagy legkényelmesebb. Ha a megfelelő sérelem nélküli, gyakorlatilag elérhető mentési mód létezett, a feltétel hiányozhat. Másfelől egy időben nem működő elméleti alternatíva nem zárja ki automatikusan a végszükséget.

A törvény megköveteli, hogy az okozott sérelem kisebb jelentőségű legyen, mint az elhárított. Az egyenlőség szó szerint nem teljesíti ezt az ismérvet. Az összehasonlítás nem mindig könyvelési művelet: az érdekek természetét, a beavatkozás súlyát és visszafordíthatatlanságát figyelembe kell venni. Az emberi élet vagyoni előnnyel összevetve nem válhat szokásos pénzügyi tétellé. ^[1]

Összetett mentési helyzetben a ténylegesen elhárítható sérelmeket kell tisztázni ahelyett, hogy a konkrét okozott sérelmet meghatározatlan legrosszabb forgatókönyvvel vetnék össze. Ellenkező esetben minden sérelem igazolható lenne túlzott hipotetikus veszéllyel.

4. A 13. cikk (2) bekezdésének korlátozása és a jogos védelemtől való elhatárolás

A 13. cikk (2) bekezdése kizárja a végszükséget, ha maga a veszély elkerülése bűncselekmény. A rendelkezés konkrét büntetőjogi kötelezettséget igényel; a bátorság általános erkölcsi elvárása nem elegendő. Bizonyos kockázat szakmai vállalását is az alkalmazandó jog és az elvárt magatartás pontos terjedelme szerint kell vizsgálni. ^[1]

Ez nem teremt általános szabályt, amely kockázatos szakmában mindenkit korlátlanul minden veszély eltűrésére kötelez. Ugyanígy a saját megmentésre való egyszerű hivatkozás nem szünteti meg a kifejezetten bűncselekménnyé nyilvánított kötelességelhagyást. Az adott szabályt kell elemezni, nem a szakmai hősiesség elvont eszményeit.

A jogos védelemtől való elhatárolás alapvető. A 12. cikk szerint a támadónak okoznak sérelmet közvetlen jogellenes támadás elleni védekezésként. A 13. cikk nem támadó személy érdekeit is érintheti, ezért más eszköz hiányát és kisebb okozott sérelmet kíván. E korlátok nem vihetők át mechanikusan a jogos védelemre. ^[1]

5. Az igazolt gazdasági kockázat együttes feltételei

A 13a. cikk az igazolt kockázatot jelentős társadalmilag hasznos eredmény eléréséhez vagy jelentős sérelem elkerüléséhez kapcsolja. A magánvállalkozási tevékenység nem kizárt pusztán nyereségcélja miatt, de a nyereség várása önmagában nem állapítja meg a törvényi társadalmilag hasznos célt. Az eredmény konkrét indokolást igényel. ^[1]

A cselekmény nem ütközhet kifejezett törvényi tilalomba. Ismert tilalom nem hagyható figyelmen kívül azért, mert a siker hasznos lenne. Ugyanakkor belső szervezeti utasítás és törvényi tilalom nem azonos; jelentőségük jogi természetüktől és a többi feltételtől függ.

Összhang szükséges a korszerű tudományos és műszaki eredményekkel és tapasztalattal. Ez nem tilt minden innovációt, de kizárja a megbízható előzetes alap nélküli önkényes kísérletezést. Az innováció nem bűnös pusztán újdonsága miatt, és nem igazolt pusztán attól, hogy innovációnak nevezik.

Más életére és egészségére vonatkozóan különösen szigorú a határ: a rendelkezés megköveteli, hogy ne kerüljenek veszélybe. A várt gazdasági előny nem helyettesítheti e feltételt gazdasági előnyök általános mérlegelésével. Az elkövetőnek mindent meg kellett tennie, ami erejéből tellett, a bekövetkezett káros következmények megelőzésére. Minden előfeltétel együttesen alkalmazandó. ^[1]

6. Az értékelés előzetes, nem a siker határozza meg

A 13a. cikk (2) bekezdése relevánssá teszi a várt pozitív eredmény és lehetséges hátrányos következmények viszonyát és valószínűségüket. A kockázatot ezért a döntéskor elérhető információ és lehetőségek alapján értékelik. A kudarc önmagában nem bizonyítja, hogy a kockázat eleve igazolatlan volt. ^[1]

Az ellenkező hiba a kedvező eredményt minden törvényi feltétel teljesülésének bizonyítékaként kezelni. A veszélyes vagy kifejezetten tiltott magatartás nem válik utólag jogszerűvé pusztán azért, mert véletlenül nem keletkezett sérelem. A minősítés az alkalmazandó bűncselekménnyel és a kizáró alap feltételeivel való összevetést igényel.

Az előzetes értékelésnek kellően konkrétnak kell lennie: milyen eredményt vártak, milyen bizonyíték alapján, mekkora valószínűséggel és milyen intézkedésekkel a hátrányos következmények korlátozására? A „szakmai megítélésre” vonatkozó általános biztosítékok nem teszik lehetővé a jogszerűség felülvizsgálatát.

Az üzleti veszteség sem automatikusan bűncselekmény. Még a 13a. cikk tárgyalása előtt meg kell állapítani egy konkrét bűncselekmény objektív és szubjektív elemeit. Az igazolt kockázat nem szükséges helyettesítője a bűncselekmény által megkövetelt, de hiányzó eredménynek, kötelességszegésnek vagy bűnösségnek.

7. Szakmai kockázat a 13a. cikk közvetlen hatályán kívül

Az orvoslásban, sportban vagy más szakosított tevékenységben a „kockázat” szó önmagában nem azonosítja az alkalmazandó szabályt. Vizsgálni kell a tevékenység megengedett jellegét, szakmai normákat, tényállási elemeket, okozati összefüggést és bűnösséget. Az érintett hozzájárulásának sincs általános, korlátlan igazoló hatása.

Különösen elfogadhatatlan lenne a 13a. cikket más személyt veszélyeztető orvosi beavatkozás általános igazolására használni a rendelkezés kifejezett korlátjának elemzése nélkül. Ez nem jelenti, hogy minden orvosi veszély büntetőjogi felelősséget eredményez. Azt jelenti, hogy a jogi választ a valóban alkalmazandó szabályokban kell keresni, nem a gazdasági kockázat kiterjesztő átnevezésében.

Jogalkotás-politikai szempontból tárgyalható a szakmai kockázat tágabb szabályozása. Ez jogalkotói megfontolásra szánt javaslat, nem a Büntető Törvénykönyvben fennálló általános felelősségkizáró alap leírása. A hatályos és kívánt jog különbségének láthatónak kell maradnia.

8. Átfedő helyzetek és gyakorlati példák

Mindkét rendelkezés releváns lehet ugyanazon tényhelyzetre, például ipari veszélyhelyzetre. Mindkettőt teljesen meg kell vizsgálni. A 13. cikk mentési célja és a 13a. cikkben kifejezetten megfogalmazott szubszidiaritás hiánya nem vonható össze harmadik, nem szabályozott alappá.

Hipotetikus esetben egy akadály megrongálása emberek valós tűzből történő azonnali kimenekítéséhez a 13. cikk szerint vizsgálható, ha nincs más elérhető eszköz és az okozott sérelem kisebb. A jogalap nem az, hogy a kár vállalatban történt, hanem a közvetlen veszélyből való mentés feltételeinek fennállása.

Más hipotetikus esetben megalapozott új termelési módszer bevezetése, amely nem veszélyeztet embereket és nem sért törvényi tilalmat, vagyoni veszteség után felvetheti a 13a. cikket. A társadalmilag hasznos eredményt, tudományos és műszaki alapot, az előnyök és sérelmek viszonyát és az óvintézkedéseket továbbra is vizsgálni kell. Egyetlen tény sem dönti el az ügyet.

9. Bizonyítási megközelítés és következtetés

Szakértői bizonyíték tisztázhatja a veszély kialakulását, műszaki alternatívákat, valószínűségeket és biztosítékok hatékonyságát. Nem helyettesítheti a végszükségre vagy igazolt gazdasági kockázatra vonatkozó jogi következtetést. A bíróság a véleményt más bizonyítékokkal együtt értékeli és érdemi kifogásokra választ kell adnia. ^[2]

A terhelt nem köteles ártatlanságát bizonyítani. Ez nem teszi haszontalanná a műszaki iratokat, értékeléseket vagy időkorlátokról szóló információt; azt jelenti, hogy hiányos védelmi dokumentáció nem enged feltételezésekre épített elítélést. Terhelő és mentő tényeket egyaránt vizsgálni kell. ^[2]

A végszükség elkerülhetetlen mentési beavatkozás során kisebb sérelmet igazol. Az igazolt gazdasági kockázat megalapozott gazdasági kezdeményezést tesz lehetővé különös, együttes korlátokkal. Pontos elhatárolásuk egyaránt véd a jogszerű mentés vagy üzleti magatartás büntetésétől és attól, hogy a hasznos cél minden törvénysértés általános mentségévé váljon.

A tanulmány a jogelmélet és gyakorlat általános tárgyalása. Konkrét ügyben figyelembe kell venni a releváns időpontban alkalmazandó jogot és a Büntető törvénykönyv 2. cikkét. A hipotetikus példák kizárólag jogi elemzést szolgálnak, nem tényleges ügyeket írnak le.