Előkészület, kísérlet és befejezettség az összetett bűnös tevékenységet megvalósító bűncselekményeknél

Kulcsszavak: előkészület; kísérlet; befejezett bűncselekmény; összetett bűncselekmény; folytatólagos bűncselekmény; tartós bűncselekmény; elkövetési magatartás.

1. A befejezettség időpontját a tényállási elemek határozzák meg

Összetett bűnös tevékenységnél a központi kérdés, milyen magatartást egyesít a törvény egy bűncselekménnyé és mikor teljesül minden eleme. A fizikai tettek száma, terv időtartama és végül kívánt előny nagysága önállóan nem válaszolja meg. Az adott törvényi konstrukcióból kell kiindulni. ^[1]

Előkészület, kísérlet és befejezettség eltérő stádium, nem a gyakorlati elszántság foka. Határozott bűnös terv nem teszi kísérletté az előkészületi magatartást. Másfelől a végső gyakorlati cél elmaradása nem jelenti a bűncselekmény befejezetlenségét, ha törvényi elemei már teljesültek.

A cikk szerint a stádiumot a bűncselekményi egység tisztázása után, nem előtte kell meghatározni. Az összetett, alternatívan megfogalmazott, folytatólagos és tartós bűncselekmény eltérő szerkezetű. Egyetlen általános formula mindegyikre alkalmazása téves minősítést okoz.

2. Előkészület és az elkövetési magatartás megkezdése

A Büntető Törvénykönyv 17. cikke az előkészületet a szándékolt bűncselekmény feltételeinek végrehajtás előtti megteremtéséhez köti. Csak kifejezetten szabályozott esetekben büntethető. Eszközszerzés, célpontválasztás vagy jövőbeli magatartás egyeztetése az adott bűncselekmény és bizonyított szándék alapján értékelendő. ^[1]

A kísérlet határa az elkövetési magatartás megkezdésével léphető át. Időbeli és helybeli közelség fontos, de nem helyettesíti e jogi ismérvet. Nem minden közvetlenül megelőző tett része már a bűncselekménynek; technikailag előkészítő mozdulat sem marad feltétlenül kísérleten kívül, ha lényegében a törvényi támadás megkezdődött.

Összetett folyamatban a vádnak pontosan azonosítania kell a végrehajtás kezdetét jelentő tettet. Nem elegendő, hogy az elkövető „elkezdte megvalósítani a tervet”, ha ezt nem kapcsolják a konkrét elkövetési igéhez és többi tényállási elemhez.

Egy bűncselekmény előkészületének büntetlensége nem zárja ki a felelősséget az előkészület során már befejezett másik bűncselekményért. Például önállóan büntetett tárgy jogellenes birtoklása nem veszíti el e jellegét a jövőbeli támadási cél miatt. A halmazatot és lehetséges elnyelést minden esetben vizsgálni kell.

3. Befejezetlen és befejezett kísérlet

Kísérletnél a végrehajtás megkezdődött, de a teljes bűncselekmény nem valósult meg: az elkövetési magatartás befejezetlen, vagy befejezett a szándékolt társadalomra veszélyes következmény bekövetkezése nélkül. A befejezetlen és befejezett kísérlet elhatárolása a konkrét tervhez és objektíve végzett tetthez kapcsolódik, az elkövető kívánságának törvényi elemek helyett való használata nélkül. ^[1]

Kísérlethez egyenes szándék kell arra a bűncselekményre, amelynek végrehajtása megkezdődött. Gondatlanságnál hiányzik a bűnös eredményre irányuló tudatos törekvés, amely e stádiumot igazolná. További súlyosabb következményt tartalmazó bűncselekménynél külön vizsgálandó az arra szükséges tudati viszony; nem válik automatikusan kísérleti tárggyá pusztán a fő magatartás szándékossága miatt. ^[1]

Befejezett kísérlet nem befejezett bűncselekmény. Az elkövető mindent megtehetett, amit terve kívánt, mégis a tényállási eredmény hiánya fenntartja a 18. cikk jelentőségét. Másfelől további tettek tervezhetők akkor is, ha az első tettek már külön, önálló bűncselekményt befejeztek.

4. Összetett bűncselekmény és a tettek megosztása

Összetett bűncselekménynél a törvény olyan elemeket egyesít, amelyek más helyzetben önálló büntetőjogi értékelést kaphatnak. A rablás a kényszerítés és elvétel funkcionális kapcsolatát szemlélteti. Az elvételre irányuló erőszak megkezdése megfelelő bizonyított szándékkal a vagyontárgy elvétele előtt kísérleti stádiumba helyezheti a magatartást. ^[1]

E sorrend utólag nem fordítható meg. Ha a kezdeti erőszak más okból történt és a tulajdonítás döntése később alakult ki, az összetett bűncselekmény tényleges megvalósulását kell megállapítani. Közös helyszín és rövid időköz nem helyettesíti a funkcionális és szubjektív kapcsolatot.

Bűncselekményben való részvételnél az elkövetési tettek személyek közötti megosztása nem zárja ki az egységet társtettességi feltételeknél. De minden személy stádiuma és felelősségi terjedelme részvételének és szándékának vizsgálata nélkül nem határozható meg. Puszta jelenlét a közös folyamatban nem teremt társtettességet. ^[1]

Ha egy összetevő befejezett, de az összetett bűncselekmény kísérlet marad, vizsgálni kell az átfedő bűncselekmények szabályait. Ugyanazon sérülés nem büntethető automatikusan kétszer, de önállóan okozott további sérelem sem nyelhető el törvényi alap nélkül.

5. Az alternatív végrehajtási alakzatok nem azonosan alakulnak

Több alternatív elkövetési magatartást tartalmazó rendelkezésnél minden alakzat saját befejezettségi ponttal rendelkezik. Egyik sikertelensége nem jelenti feltétlenül a másik befejezetlenségét. Az „adás” elemzése ezért nem alkalmazható mechanikusan „ajánlásra” vagy „ígérésre”, ha a törvény külön szabályozza őket. ^[1]

A Legfelsőbb Semmítőszék a 325/2017. számú büntetőügyben hozott, 2017. június 2-i 152. számú ítéletében a vesztegetési előny adásának konkrét alakzatát vizsgálta: bankjegyet helyeztek rendőrségi járműbe, de a rendőrök nem fogadták el. A bíróság a vádolt adás befejezett kísérletét állapította meg. Nem teremt szabályt, hogy minden elutasított korrupt ajánlat pusztán kísérlet; a pontos vádolt alakzat számít. ^[2]

Az eljárási pontosítás döntő. A jogi értékelés nem mozoghat szabadon az alakzatok között, ha ezzel lényegesen megváltoztatja a ténybeli vádat és megfosztja a vádlottat védekezési lehetőségétől. Ugyanazon tény átminősítését új ténybeli állítás bevezetésétől el kell különíteni. ^[3]

6. A büntetőjogi védelmet előrehozó bűncselekmények

A jogalkotó néha önállóan bünteti a gyakorlatban jövőbeli bűncselekményeket előkészítő magatartást. Bűnszervezet létrehozása vagy vezetése ilyenkor saját tényállása alapján értékelendő anélkül, hogy szükségképpen minden tervezett későbbi bűncselekmény megtörténtét kellene megkövetelni. Ez nem a „jövőbeli cél kísérletének” büntetése, hanem külön törvényi tilalom alkalmazása. ^[1]

A „csonka bűncselekmény” elméleti elnevezés e jogalkotási technikát magyarázza. Nem engedi az adott szabály elemeinek figyelmen kívül hagyását. Több személy kommunikációja nem elegendő pusztán azért, mert egyszer bűncselekményt előzhet meg; az önálló tényállás konkrét törvényi ismérveit bizonyítani kell.

Ha később a tervezett támadásokat végrehajtják, az alkalmazandó szabályok rendezik a bűncselekmények viszonyát. Sem az nem általánosan igaz, hogy a korábban büntetett magatartás mindig elnyeli a későbbit, sem az, hogy minden kapcsolat az átfedés vizsgálata nélkül szükségképpen külön büntetést hoz létre.

7. Folytatólagos bűncselekmény és vegyes stádiumok

Folytatólagos bűncselekménynél az egyes tetteknek a 26. cikket kell teljesíteniük. Egyes epizódok befejezettek, mások kísérletiek lehetnek. A törvény külön szabályozza e helyzetet: a teljes tevékenység számít, és kísérleti büntetést ír elő, ha a befejezett tettek nem befolyásolják lényegesen az összes bűnös jelleget. ^[1]

Nem elegendő tehát, hogy „egy befejezett epizód mindent befejezetté tesz”. A befejezett rész relatív jelentőségét a tárgy, lépték, következmények és tevékenység természete szerint értékelni kell. A befejezetlen epizódok szándékolt eredménye sem tüntethető fel ténylegesen elszenvedett vagyoni kárként.

Hipotetikus esetben egy kis befejezett támadással és több lényegesen nagyobb befejezetlen epizóddal az első kérdés a 26. cikk szerinti egység fennállása. Csak ezután alkalmazandó az (5) bekezdés külön értékelése. Bizonyított egység nélkül minden bűncselekmény saját stádiumát őrzi és halmazati szabályok szerint vizsgálandó.

8. Tartós bűncselekmények és rendszeresen végzett tevékenység

A befejezettséget el kell különíteni a bevégzettségtől. Jogellenes állapot, például büntetett birtoklás fenntartásakor a tényállási elemek már teljesülhetnek, miközben a magatartás időben folytatódik. Későbbi megszüntetése nem alakítja vissza kísérletté. Az adott bűncselekmény és külön büntetésmentesítés számít. ^[1]

Rendszeres magatartást vagy üzletszerű tevékenységet igénylő bűncselekménynél a tettek száma nem határozható meg minden bűncselekményre átvitt általános szabállyal. Az elem tartalma az adott rendelkezésből és alkalmazandó értelmezéséből ered. Egyetlen tett és jövőbeli ismétlés szándéka nem bizonyítja automatikusan az egész összetett bűncselekményt.

Kísérlet e konstrukcióknál különösen gondos vizsgálatot igényel: megkezdődött-e a törvényileg leírt bűncselekmény végrehajtása vagy csak jövőbeli bűnös tevékenység egy előfeltétele áll fenn? Nem igazolt sem általánosan megengedni, sem kizárni a kísérletet pusztán az „összetett bűncselekmény” elnevezés alapján.

9. Elállás, büntetés és bizonyítási sorrend

Az önkéntes elállást a ténylegesen elért stádium szerint értékelik. Befejezett kísérletnél puszta abbahagyás nem elegendő: az elkövetőnek saját elhatározásából meg kell akadályoznia a releváns következményeket. Befejezettség után az utólagos helyreállítást általában külön rendelkezések és büntetéskiszabási szabályok szerint értékelik, nem a 18. cikk (3) bekezdéséhez való visszatéréssel. ^[1]

A 18. cikk (2) bekezdése nem állapít meg automatikus büntetésfelezést. Kísérletnél a szándék megvalósulási mértékét és befejezetlenségi okokat a meghatározott keretben figyelembe veszik. További enyhítés saját törvényi feltételeket igényel. ^[1]

Megbízható gyakorlati sorrendként egyéniesítik a tényeket és szándékot, megállapítják egy vagy több bűncselekmény törvényi szerkezetét, meghatározzák a végrehajtás kezdetét és befejezettséget, majd rendezik az elállást, átfedést és büntetést. Eredmény hiányos bizonyítása nem hidalható át a kísérlet fogalmának önkényes tágításával. ^[3]

Összetett bűnös tevékenység pontosabb, nem szabadabb minősítést igényel. A stádium bizonyított tényekből és adott bűncselekményből levont jogi következtetés. Nem következik általános benyomásból, hogy az elkövető milyen közel jutott a gyakorlati sikerhez.

A tanulmány a jogelmélet és gyakorlat általános tárgyalása. Konkrét ügyben figyelembe kell venni a releváns időpontban alkalmazandó jogot és a Büntető törvénykönyv 2. cikkét. A hipotetikus példák kizárólag jogi elemzést szolgálnak, nem tényleges ügyeket írnak le.